Idézetek
Ezen az oldalon az összegyűjtött kedvenc idézeteimet olvashatod.
Neked melyik a kedvenced? Ha szeretnéd, nyugodtan oszd meg velem kedvenc idézeted alul hozzászólásban :)
"Anya szerint az emberek többsége huszonhárom éves korára jön egyenesbe az életével. Biztosra akarok menni, hogy már tudom, ki vagyok, és mit akarok az élettől, mielőtt megengedem magamnak, hogy szerelmes legyek. Mert szerelembe esni könnyű, Ben. A neheze akkor jön, amikor ki akarsz jönni belőle. "
/Colleen Hoover - November 9 /
"Mindenki életében van ilyen pillanat, gondolom, az a pillanat, amikor olyan...életbe vágó dolog történik, ami apró darabokra szaggatja szét az egész valódat. Akkor meg kell állni. Sokáig csak szedegeti az ember a darabokat. ÉS ez nagyon hosszú idő telhet, nem az, hogy visszarendezd a darabokat, hanem hogy új módon rakd össze őket, és nem is feltétlenül jobban. Sőt, inkább olyan módon, amivel együtt tudsz élni, amíg nem tudod biztosan, hogy ennek a darabnak itt a helye annak meg amott. "
/Kathleen Glasgow: Girl in Pieces - Lány, darabokban/
"A nosztalgia a kedvenc érzésem. Olyan, mintha tudnád, hogyan kell bánni az idő múlásával, de a nosztalgia rád cáfol. Az arcodat beletemeted egy régi pulcsiba, vagy nézed a bejárati ajtó ismerős színét, és eszedbe jut mindaz az idő, amely elillant előled. Ha újraélhetnéd, rászánnád az időt, hogy körülnézz, és mindent alaposan szemügyre végy. A nosztalgia elvezet valami olyasmi veszélyes felelevenítéséhez, ami soha többet nem lehet a tiéd. Könyörtelen, és a legtöbbször pontatlan."
/Danya Kukafka - Lány hóban/
"A nevetés és az álmodozás a két legfontosabb dolog a világon, életem - mondogatta Laurennek. - Ez az, amit még felnőttként sem felejthetünk el."
/Viola Shipman - Az emlékkarkötő/
"Adj egy darabot önmagadból. Sosem tudni, milyen mély lábnyomot hagysz egy idegen lelkében."
/Viola Shipman - Az emlékkarkötő/
"Nem vagyok már itt, ezen a Földön. Valahol messze, a légkörön kívül csókoljuk egymást. A piazza, a pad, a lámpák és az utcák eltűntek, csak mi ketten vagyunk."
/Sue Dylen - A római szerertő/
"De hidd el, holnap újra felkel majd a nap, és azután is, minden reggel. És aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem fáj - okoskodom a lányomnak, holott én is majd belehalok Enzo hiányába, miközben a tönkrement házasságomat táplálom nap mint nap."
/Sue Dylen - A római szerető/
"Elizabeth olyan közel hajolt hozzá, hogy érezte minden egyes lassú, bágyadt leheletét. Thibault behunyta szemét, a nő pedig a vállára hajtotta fejét, és abban a pillanatban semmi más nem számított. Nem számított sem a dal, sem a vagány szórakozóhely, sem a többi pár, csak ez a pillanat, csak ő!"
/Nicholas Sparks - Szerencsecsillag/
"A hétköznapi életben számtalan olyan pllanat van, amikor el kell dönteni, hogy megnyitjuk vagy eltemetjük magunkat. A szerelemben, a munkában, a családban, a barátokkal egyaránt vannak pillanatok, amikor dönteni kell, hogy megmutatjuk-e valódi énünket."
/M. J. Arlidge - Ecc, pecc (Helen Grace 1.)
"Még itt vagyok, ezen a Földön, és ezért hálát érzek, mert máskülönben elmulasztottam volna ezt a mosolyt. Néha jó ébernek lenni..."
/Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó/
"Először is, nem akarok mellette más lenni, mint Theodore Finch - az a fiú, akit a két szemével lát. Akitől nem idegen sem az elegancia, sem az eufória, sőt az sem, hogy százféleképpen más legyen: olykor ostoba és szédült, olykor hülye barom, olykor lökött. Olyan fickó akarok lenni, aki elviselhető a környezete számára - de leginkább a maga számára. Aki ide, ebbe a világba tartozik, miközben olyan, amilyen. Ő az, akivé válni akarok és azt szeretném, hogy ez legyen a sírfeliratom: A fiú, akit Violet Markey szeret."
/Jennfier Niven - Veled minden hely ragyogó/
"Az én cseresznyevirágom.
Páratlan, rövid életű szépség. Olyan rendkívüli szépség, hogy nem tarthat sokáig. Azért pompázik, hogy szebbé tegye az életünket, hogy felismerjük a csodát...aztán ellebeg a széllel. Soha nem feledjük. Mert arra emlékeztet minket, hogy élnünk kell.Hogy az élet törékeny, ám törékenységében mégis erő van. Szeretet. Szándék.
Arra emlékeztet minket, hogy az élet rövid, hogy lélegzetvételein meg vannak számlálva, és bármennyire küzdünk, sorunk meg van írva.Arra emlékezetet minket, hogy egyetlen másodpercet se vesztegessünk el. Éljünk teljes, jó életet, szeressünk még jobban. Legyenek álmaink, igyekezzünk megvalósítani őket, keressük a kalandot... és ragadjuk meg a pillanatot."/Tillie Cole - Ezer csók/
- Mi történt veled akkor éjjel?
- Túlreagáltam a dolgokat és a felszín meghasadt.
- És azután?
- Lezuhantam.
- És hová?
- Sehová. Nem volt sem mélység, sem szakadék. Semmi sem volt./Elena Ferrante - Amikor elhagytak/
"A jövő márcsak ilyen - gondoltam -, az élet együtt jár a holtak nyirkosföld-szagával, a figyelem a figyelmetlenséggel, a lelkes szívdobbanások a kíméletlen jelentésvesztésekkel. De a múltnál nem lesz rosszab."
/Elena Ferrante - Amikor elhagytak/