Colleen Hoover - It ends with us - velünk véget ér
Colleen Hoover fantasztikus alkotója a romantikus és szenvedéllyel töltött regényeknek. Velünk véget ér című könyve már a negyedik, amit az írónőtől olvasok. S most sem csalódtam.
"Ahogy itt ülök terpeszben a peremen, és tizenegy emelet magasból lenézek Boston utcáira, akaratlanul is az öngyilkosságra gondolok."
Ezekkel a sorokkal indul a regény, mely már az elején felkelti az olvasó figyelmét. Miért is ül valaki egy 11 emeletes háztető peremén? S amint az kiderül, csak egy kis csendre vágyott Lily. S itt kezdődött minden. Itt találkozott Ryleval.
Lilynek és Rylenak két teljesen különböző életcél szerepel a jövőjüket illetően. Talán, ami közös bennük az karrierista személyiségük. Mégis már az első találkozásukkor kialakul köztük az a bizonyos vonzalom, amire legtöbbünk vágyik. Életünk során valószínűleg mi is találkozunk ilyennel. Olyannal, akivel első megítélések alapján nem is passzolna a jövővel kapcsolatos terveink, mégis a vonzalom erős... Vajon képes valaki megváltozni a másik miatt? ...
Az első találkozásuk után eltelik fél év, mire ismét találkoznak. Véletlenek ugye nincsenek! Itt elég vicces a szituáció, mikor Ryle azért könyörög Lilynek, hogy feküdjön le vele. Majd odáig jutnak, hogy próbakapcsolatban vannak. S persze mint minden romantikus történetben itt is jön az a bizonyos rossz. Megjelenik Atlas. Atlassal pedig megjelenik Ryle rossz oldala is. Lily szinte ugyanazt éli át, mint amit az édesanyja...
Az alkohol nem ok, hogy megüss egy nőt! A régi traumák sem ok arra, hogy valakit bánts! Persze Ryle már ezt a legelején is közölhette volna Lilyvel, úgy legalább tudta volna, hogy mikor ne menjen a közelébe...Persze hiába gondolom most ezt így, ha én lennék Lily helyében nem tudom, mit csinálnék, meg tudnám-e hozni a helyes döntést. Ahogy Lily is fogalmaz, addig senki sem tudja, míg meg nem tapasztalja...
Pedig, ha belegondolunk, nem furcsa, ha valaki viszonylag sokszor visszagondol élete első szerelmére. Hiszen az első az, aki mély nyomot hagy a másik életében. Persze Lily nem sok okot adott Rylenak, hogy emiatt elguruljon a gyógyszere. Néhol nagyon mérges voltam Rylera, hiszen képes volt kialakítani kapcsoaltot Lilyvel és mégis így viselkedett...
"Képzeljetek el minden embert, akivel életetekben találkoztatok. Rengetegen vannak. Hullámokban jönnek, ki-be sodródnak az apállyal meg dagállyal. Egyes hullámok nagyobbak és elsöprőbbek másoknál. Néha a nagy hullámok magukkal hoznak ezt-azt a tenger mélyéből, és ott hagyják őket a parton. A lenyomatok a homokban emlékeztetőül szolgálnak, hogy a hullámok ott jártak jóval azután is, hogy elvonult a dagály."
A három főszereplő mellett, nagyon szerettem Allysa karakterét. Titkon én is ilyen sógornőre vágyok. Allysa humoros, szereti bátyját, de amellett reálisan tudja felmérni a helyzetet és kiáll Lily mellett.
A történet végkifejletét nem szeretném lelőni. Viszont annyit el kell mondanom, hogy nem ilyen befejezésre gondoltam. Lily nem azt a döntést hozta meg, amire vágytam...amiért legbelül reménykedtem...
Az írónőnek pedig köszönöm, hogy saját történetét megosztotta velünk. Egy olyan történetet tárt felénk, ami szenvedélyes, szórakoztató, reményteli és mindemellett szomorú. Egy olyan témát dolgoz fel, ami lehet nem is tudunk róla, de a környezetünkben is gyakori eset lehet...
Nem tudom konkrétan megindokolni, hogy miért volt
nagyon nagy hatással rám ez a könyve. De azt kell mondanom, hogy innentől a
kedvenc könyvemnek mondhatom. Lecserélve Jojo Moyest ... :)