Csabai Márk - Nem tündérmese
Amikor több könyvet veszek egyszerre, egymáson tornyosulnak a polcomon az új könyvek helyén. S hogy melyik legyen a következő van, hogy úgy döntöm el, hogy elkezdem olvasni az első oldalát és ha visz magával a történet az lesz az éppen olvasandó. Így voltam ezzel is. Elkezdtem az első oldalt olvasgatni és csak azt vettem észre közel egy óra elteltével, hogy az ágy szélén ülök és már több mint 20 oldalt elolvastam.
Erre a könyvre az instagramon találtam rá. Úgy voltam vele, kell egy magyar írótól is most már olvasnom valamit, így beleolvastam a könyv fülszövegébe és úgy döntöttem megveszem.
Eleinte azt hittem, valami romantikával fűtött történetet fogok olvasni. Lehet én értelmeztem félre a fülszöveget, de az jött át róla, hogy lesz benne valami romantikus szál is. Illetve a borító is azt adta át nekem. Ennek ellenére nem volt csalódás a történet, sőt lehet sokkal jobb történetet kaptam a könyvtől, mintha egy romantikus sztorit olvastam volna.
A történetben Barabás Viktor Valentin élmény dús kalandjairól olvashatunk. Valentin, vagyis bocsánat Viktor egy olyan helyzetbe kerül barátjával Rikkivel, amiből csak úgy tudnak megszabadulni, ha egy újabb "alvilági" helyzetbe kerülnek és így pontot tehetnek a történet végére. Ehhez persze szüksége van egy csapatra, melyet Benjamin, Juszup és Rikki alkotott.
Ahhoz, hogy tisztára tudják mosni magukat és rájöjjenek mi folyik körülöttük egészen Floridáig kell utazniuk, hogy meglepjék Barbie fiút. A floridai kint tartózkodásuk alatt Viktor akciója a csapatnak köszönhetően sikeresnek nevezhető, vagy még sem?!
A könyvet meglepő módon imádtam. Így a szakdolgozattal járó stresszes időszak után pont egy ilyen könyvre volt szükségem. Hiszen nem volt olyan oldal, ahol ne nevettem volna egy jót. Egyszerűen szórakoztató egy könyv volt. A vonaton utazva nehezen türtőztettem magam, hogy fel ne nevessek hangosan Viktor szarkazmussal teli humoros megjegyzésein, amikor a legnehezebb helyzetben is ezekkel próbálta oldani a feszültséget. Viktor nem éppen a főzseni a csapatban azt meg kell hagyni, de szórakoztató egy alak. Akivel néha teljesen együtt tudtam érezni - egyik barátnőmmel hasonlóan szerencsétlenek vagyunk minden, ami mással nehezen fordulhat elő, velünk általában mindig megesik. Ezeket az élményeket hozta elő bennem, amikor a szögesdróton duplán is sikerült fennakadnia Viktornak. Ilyen csak a legszerencsétlenebbeknek sikerülhet, vagy ahogy Juszup fogalmazott:
"Nincs még egy ekkora pöcs, aki így beragadna a szögesdrótba!".
Ha nem lett volna mindig mellette Juszup vagy Rikki, töki nem is tudom, hogyan maradhatott volna életben ezidáig!?
Először is szeretném megköszönni az írónak, hogy megalkotta ezt a történetet számunkra. Azt hiszem a legjobb pillanatban került a kezembe. A sok stressz után tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Az író fogalmazásának köszönhetően mintha egy nagyon jó akció filmet néztem volna, sodort magával a történet. Minden oldalát élveztem. Ezért már úton van a könyv első része is, hogy mindenképpen megismerhessem az előzményeket és egy kerek történet lehessen. A történet folytatását is izgatottan várom, azt hiszem az első rész elolvasása után az lesz a soron következő.
Azt gondolná az ember, hogy ennyi kaland, egymás vérének szívása, szarkazmus egy könyvben nagyon sok és elcsépelt. De nem, ebben nem. Csabai Márk úgy fűzi a cselekményt, hogy a folytonos akcióknak alig várjuk a végét. Nem engedi elveszni érdeklődésünket.
Aki tényleg kikapcsolódásra vágyik, és olyan
könyvet szeretne olvasni, amelynek minden sora szórakoztató, akkor pont erre a
történetre van szüksége. Nem fogod tudni letenni! :)
"- Gyorsan süllyedünk - állapítottam meg, és körbenéztem. A hűvös víz lassan, de biztosan már a bokámat nyalogatta.
- Ha nem mondod, hülyén halok meg! Már azt hittem, behugyoztál, de megnyugodtam, hogy ez csak a Duna. Ahelyett, hogy elemezgeted a helyzetet, megpróbálhatnál szabadulni."