Januári olvasmányaim I. rész

5 hét majdnem 5 könyv. Januárom 4 olvasmánnyal zárult. Elég változatos témákban sikerült olvasnom ebben a hónapban. Volt közte a januári kihívásnak megfelelően sporttal kapcsolatos, thriller és kettő családregény is. A választott könyvek nem éppen a legismertebbek, nem azok a divat könyvek.

A sportos élményeim már egy korábbi blogban kifejtettem a #nincsidőmolvasni fül alatt.

Ezt követte a thriller. Danya Kukafka - Lány hóban című regénye. Mely Szabado Ági olvasónaplójának téli kihívásába is beleillik. Ugyanis van egy olyan rész, hogy olvass egy olyan könyvet, amelynek télies a borítója. Így esett erre a választásom.

Ki vagy, amikor senki sem figyel? A tragédia utóhatásaként a három megkerülhetetlen szereplő - Cameron, Jade és Russ - kénytelen szembenézni a legsötétebb titkaikkal, hogy megleljék a békét, az igazságot, vagy mindkettőt.

Ez sajnos nem hagyott bennem mély nyomot. A történet nagy figyelmet igényel már az elejétől kezdve, hogy értsük a továbbiakban kifejtetteket. 3 szereplő szemszögéből ismerjük meg a történetet. Mindegyik szereplő elmesélése az idősávokban ugrál, egyszer a jelen pillanatról, majd a múltból felidéz egy időszakot aztán újból egy korábban történt emléket fejt ki egy részen belül. Számomra ettől kicsit kusza volt és nehezen követhető. Viszont a vége felé közeledve már felmerültek bennem kérdések, hogy ki is ölhette meg Lucindat. Egyáltalán nem volt még tippem sem, hogy ki lehetett az, így a végén nagy meglepetést okozott, mikor kiderült, ki volt a gyilkos és miért. Ebből a szemszögből tartom jónak a könyvet, mert az utolsó oldalakon felkelti a figyelmet és nem akarod letenni. Viszont az elején nem olvastatta magát olyan könnyen.

A Lány hóban thrillerként van emlegetve, ennek ellenére szerintem nem nagyon nevezhető annak. Inkább szól Cameron, Jade és Russ lelki világáról.

"A nosztalgia a kedvenc érzésem. Olyan, mintha tudnád, hogyan kell bánni az idő múlásával, de a nosztalgia rád cáfol. Az arcodat beletemeted egy régi pulcsiba, vagy nézed a bejárati ajtó ismerős színét, és eszedbe jut mindaz az idő, amely elillant előled. Ha újraélhetnéd, rászánnád az időt, hogy körülnézz, és mindent alaposan szemügyre végy. A nosztalgia elvezet valami olyasmi veszélyes felelevenítéséhez, ami soha többet nem lehet a tiéd. Könyörtelen, és a legtöbbször pontatlan."