Januári olvasmányaim II. rész
Ebben a részbe a két családregényt szeretnék megismertetni veletek.
Elsőként Anne Ostby - Boldogságforgácsok című regényével kezdeném. Azért is vettem meg, mert a könyvesboltba megfogott a borítója, illetve az a 4 szó a borítóján: Szeretetről, reményről és csokoládéról. Persze azok közül is a csokoládé szó hatott rám a legjobban, így nem hagyhattam ott.

Ismertető: A
Boldogságforgácsok egy elbűvölő regény egy csapat nyugdíjas barátnőről és
arról, hogyan találkozik a valóság az álmokkal. Egy humoros, melegszívű és
elgondolkodtató írás az érett korúak újrakezdéséről. A
Fidzsiről érkező levelek egy másik világot nyitnak meg a barátnők, Sina,
Lisbeth, Maya és Ingrid számára, akik a szülővárosukban maradtak akkoriban,
amikor a haladó szellemű, merész és élettel teli Kat a nyakába vette a
nagyvilágot. Sina
világéletében a fiának élt, Maya a tanításért, Lisbeth mások pillantásáért,
Ingrid pedig önmagáért. Most a nyugdíjkorhatárhoz közelednek. Az
időközben megözvegyült Kat, aki egy kakaóültetvény egyedüli tulajdonosa, úgy
dönt, meghívja magához az egykori csapat tagjait. A kannibálklubos és
papagájhalas bélyegekkel érkező levelekben régi barátnőjük hangja szól
hozzájuk. Vajon elég bátrak ahhoz, hogy
elhagyják a hideg Norvégiát? A jégkaparót és a fagyasztott készételeket le
merik cserélni a pálmafák susogására és az azúrkék tengerre?
A regény 5 nyugdíjas barátnőről szól arról, hogyan találkozik a valóság az álmokkal. 5 olyan hölgy, akik 40 év után újra egy csapatba vergődnek, köszönhetően a Fidzsiről érkező leveleknek, na meg persze a megözvegyült Katnek.
Katnek volt egy ötlete, hogy azon a nagy kakaóbab telken létrehozzanak egy saját csokoládét. Ebben a regényben megismerkedhetünk az 5 nyugdíjas nő kisebb történetével, illetve hogyan valósítják meg a saját csokoládét. De nem alakul minden olyan könnyen, ugyanis 40 év után már nem olyan a kapcsolatuk, mint a gimiben.
A borítónak és az ismertető szövegnek köszönhetően valami izgalmakkal teli sztorira számítottam. Viszont, ha értékelnem kellene, ötös skálán nálam kettest kapna. Nem volt annyira izgalmas és gördülékenyen olvasható. Ennek ellenére csodálom a szereplőket, hogy 40 év után újra találkoztak és áthidalták a kellemetlen újra találkozást. Hogy mennyire szabadok, hogy mernek kockáztatni. Ez a regény jó példa arra, hogy merd megvalósítani az álmaid. Lehet, hogy nem megy könnyen, hogy nehézségekbe ütközöl, de merj kockáztatni. Sosem késő.
Ezzel szemben Viola Shipman - Az emlékkarkötő című regénye már az első oldalaktól kezdve magával ragadt. A cselekmény középpontjában itt is egy nyugdíjas, életvidám hölgy áll, Lolly.

Lolly minden
születésnapjára egy medált kapott édesanyjától. Minden medál, egy történetet
hordoz magával, melyet meg szeretne osztani lányával és unokájával, akik már
nem sokat járnak vissza hozzá, amióta elköltöztek.
De Arden, Lolly lánya váratlan hívást kap az édesanyja egészségügyi állapotával kapcsolatban, így muszáj kiszakadni a munka világából egy kis időre. A látogatás alatt az idős asszony egy-egy medáljának történetét osztja meg velük és az olvasóval is, ezzel közelebb kerülve lányához és unokájához.
A könyv nem csak Lolly medáljairól szól, hanem lánya, Arden felszabadulásáról. Mivelhogy Arden nagyon komoly, csak a munkájának él és nem igazán élt társasági életet amióta elköltözött otthonról. Illetve feladta az álmát... Vajon visszatalál régi önmagához?
Az emlékkarkötő teljes mértékben a családról, szeretetről és a megbocsátásról szóló gyönyörű regény. Emellett megismerhetjük Lollyt, egy olyan idős hölgyet, akiről jó olvasni. Pozitív kisugárzása, humoros természetet miatt szórakoztatóbb olvasni is a művet.

"A nevetés és az álmodozás a két legfontosabb dolog a világon, életem - mondogatta Laurennek. - Ez az, amit még felnőttként sem felejthetünk el."
Mindkét könyvben fellelhető kulcsfontosságú elem az álmok megvalósítása vagy éppen feladása. A két regény egyik üzenete - ahogy azt már említettem - merd megvalósítani az álmaid. Ne zárkózz el az élettől, mint Arden.