Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó

Nehezen jönnek most a gondolatok, pedig hagytam egy kis időt magamban megemészteni a történetet...

"Még itt vagyok, ezen a Földön, és ezért hálát érzek, mert máskülönben elmulasztottam volna ezt a mosolyt. Néha jó ébernek lenni..."

Két szerelmes kamasz tragikus története. Két különböző személyiség, de egy valami mégis ott van bennük: az öngyilkosság gondolata.

Finch: sokrétű, mindig más személyiségbe bújik. Gyerekkora nem mondható boldognak, az apja sok hoppáréja után... Az öngyilkos eseteket kutatja, melyik a legjobb módszer az öngyilokra és, hogy mikor van itt az ideje...

Violet: elvesztette nővérét, teljesen elzárkózott az élettől, mígnem megismerkedik Theodor Finch-el.

Finch megmenti Violetet vagy Violet menti meg Finchet? Az óratoronytól megkezdődik Violet és Finch kalandos kis története. Az ő földrajz projektjük.

"Te vagy a szivárvány összes színe a vakító fehérségben"

Történetük szívbemarkoló és elgondolkodtató. A regény olvasása közben nagyon sok érzelem felgyülemlett bennem, együttérzés, aggodalom, düh, remény. Az utolsó oldalakig reménykedtem, hogy az óratorony óta megváltozik a felfogása, hogy talán mégis élni akar...

Az író egy olyan témát dolgoz fel, amely szerintem, ha jól bele gondolunk a mai világban is aktuális. A diákok között kialakuló klikkek miatt általában mindenki be van skatulyázva valaminek. Olyanokat mondunk, teszünk, amiket nem gondolunk át, hogyan hat az másikra, amikor pl. "a nyomi Finch", "a fura Finch" meg hasonlók. Pedig pont ezek azok, amik miatt a víz mélyére kerülünk...

Hogy mit érzek most? Szomorú vagyok és dühös is. Szomorú vagyok, mert így végződött. Dühös vagyok, mert nem kapta meg a kellő odafigyelést, amit mondjuk egy szülőtől kapnia kellene. De mindezek mellett hálás is vagyok Jennifer Nivennek, hogy megismerhettem a történetet, hogy félig meddig megismerhettem az ő személyes tapasztalatát is, ahogy azt az utószóból megtudjuk.

Köszönöm Jennifer Niven!

Ha elolvasod, ne felejts el zsebkendőt bekészíteni, hidd el szükséged lesz rá. :)

Ismertető: Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a ,,természet csodáit", de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak... 
Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott,jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.
A könyv meghódította a New York Times sikerlistáját. 

"Először is, nem akarok mellette más lenni, mint Theodore Finch - az a fiú, akit a két szemével lát. Akitől nem idegen sem az elegancia, sem az eufória, sőt az sem, hogy százféleképpen más legyen: olykor ostoba és szédült, olykor hülye barom, olykor lökött. Olyan fickó akarok lenni, aki elviselhető a környezete számára - de leginkább a maga számára. Aki ide, ebbe a világba tartozik, miközben olyan, amilyen. Ő az, akivé válni akarok és azt szeretném, hogy ez legyen a sírfeliratom: A fiú, akit Violet Markey szeret."