Március - fejlődésre inspirál

Márciusi #nincsidőmolvasni kihívás témája egy olyan könyv, amely inspirál, motivál, fejleszt. Ehhez a választásom dr. Csernus Imre: A nő című könyvére esett.

Mielőtt kezembe vettem volna a könyvet átfutottam néhány értékelést, amiknél a leggyakoribb a 2 csillag volt, elvétve 4 csillagos értékeléssel. Felkeltette az érdeklődésem az értékelések, lehet ez azért van, mert amúgy kicsit érdekel a pszichológia is. Viszont a könyv olvasásával nem jutottam a végére, ugyanis javarészt a családos nőkről szól, mely tőlem még kicsit távol áll. Így annyira már nem volt még sem érdekes számomra. Ennek ellenére a könyv feléig is elég sok minden felvetődött bennem.

A bevezető elolvasása után kicsit elgondolkoztam a témával kapcsolatban: Mitől nő a nő? Mitől lesz jó nő? A könyv leginkább azt fejti ki, hogy sokan úgy tartják, hogy egy nő akkor nő, ha van párkapcsolata. Szerintetek mitől nő a nő?

Az első pár oldalt lapozva egy valami már az elején kiderült: az író nem kertel, szókimondó és nem fél durván megfogalmazva nyomatékosítani véleményét. Néhány ilyen durva nyomatékosításával már az elején nem értettem egyet. Ennek ellenére sok kijelentésével egyet tudtam érteni, vagy legalábbis sokkal jobban elgondolkodtatott. Csak, hogy egyet kiemeljek: "Mikor kezdjük úgy a válaszainkat adott helyzetben azzal, hogy én vagyok a felelős azért, hogy annak idején ezt és ezt nem tettem meg?" Mely szerintem az emberek nagyon kevés százalékára mondható el. Többségünk ugyanis mindig másra hárítja a felelősséget, hogy másnak köszönhetően nem úgy alakult, nem valósult meg...

Egy másik megfontolandó tanács a könyvből, hogy merjük felvállalni magunkat, merjünk beszélni az érzéseinkről. Egy kapcsolatot nem lehet sem elkezdeni, sem végig vinni úgy, hogy ha nem tudunk beszélni egymásnak az érzéseinkről. Az meg, hogy merjük felvállalni magunkat úgy, ahogy vagyunk, manapság szerintem sokaknál nehézséget okoz. Szerintem nincs olyan nő, aki teljesen meg van elégedve külsejével és nem talál magán valami hibát. Pedig pont úgy kellene elfogadnunk magunkat, ahogy vagyunk.

Sajnos a könyv a közepétől már nem kötött le annyira, így félbe maradt. Lehet csak rosszkor olvastam, és a későbbiekben valószínűleg újra olvasom. Ennek ellenére egy valamit adott nekem a könyv, ahhoz, hogy jól érezd, magad nem feltétlenül kell társ. Egyedül is csinálhatsz, sőt csinálj programot! Eddig úgy voltam, hogy milyen az már, ha egyedül mész el valahova legyen itt szó kisebb városnézésről, beülni kávézni/sütizni valahova, múzeumot látogatni stb... Egyedül is szerezhetsz pozitív élményeket, csak ne foglalkozz azzal mit mondanak mások. :)

Ennek ellenére nem rossz könyv, igaz sokszor kicsit felhúztam magam azon, ahogy Csernus fogalmaz. Az, hogy sokszor csak rosszakat ír a családos nőkről; hogy szerinte az egyedülálló anya nem tud normális hitelességet nyújtani gyermekeinek... Persze lehet, hogy van benne igazság, de ahogy megfogalmazza... Nem véletlen megosztó személyiség.

Ha érdekel a pszichológia, ha nem zavar a durva megfogalmazás és érdekel, hogyan írja le Csernus a családos nőket, feltétlenül olvasd el. :)