Tillie Cole - Ezer csók

Régóta hevert már Tillie Cole - Ezer csók című könyve a polcomon, de eddig valahogy nem éreztem rá késztetést, hogy elolvassam. Egy héttel ezelőtt pénteken este valamit mindenképp olvasni akartam, és hát azt tudni kell, hogy elég nehezen tudok választani a még nem olvasott könyvek közül, hogy melyik is legyen épp terítéken. Mivel már január óta hever a polcomon úgy döntöttem sort kerítek ré és elolvasom.

Már az első néhány oldalt lapozva tudtam, hogy ez egy olyan könyv lesz, amit nehezen tudok majd letenni a kezemből. Egy olyan könyv, amely már az elején könnyeket csal a szemedbe, mikor Poppy elveszít egy számára nagyon fontos és hozzá közel álló személyt, a nagyikáját.

A történet Poppy és Rune megismerkedésével kezdődik, amikor 5 évesen Rune és családja édesapja munkája végett Norvégiából elköltözik Blossom Grove-ba. A fiú mindaddig utálja az új otthonát, míg meg nem ismerkedik Poppyval. A történet indításának szerintem nagyon jó kezdet, hogy két kisgyerek megismerkedéséről olvashatunk. Ugyanis az a gyermeki báj, a kalandvágy, ami bennük van, teljes mértékben megmosolyogtatja az olvasót és hozzáláncol már az elején.

Szépen fokozatosan telnek az évek és alakul ki köztük az örök barátság, mely később örök szerelemmé forr. Majd a nagy boldogságot hirtelen kezd szertefoszlani, amikor Runeknak vissza kell költözniük határozatlan időre Norvégiába, melyet az utolsó pillanatban tud meg Rune. A két szerelmes kamasz bizonyos ideig tudja tartani a távkapcsolatot, majd hirtelen Poppy megszakítja szerelmével a kapcsolatot. Ennek köszönhetően Rune teljes fordulatot vesz és a kedves, aranyos Rune-ból egy sötét aurát képviselő fiú lesz. De még sem itt tör össze teljesen, hanem amikor visszatérve a kisvárosba meg tudja az okot, hogy miért tűnt el csak úgy Poppy...

Innentől megismerhetjük Poppy és Rune szerelmének erejét; hogy Poppy, hogy küzd a betegségével; hogy Rune mindent meg tesz azért, hogy szerelmének minden kívánsága teljesüljön mielőtt végleg hazatér és hogy kalandjuk végére érjenek; hogy mennyire szerethet valaki valakit.

Vajon lehetséges ennyire szeretve lenni és szeretni valakit?...

Lehetséges, hogy a valóságban nem létezik ilyen szerelem, mégis irigylésre méltónak tartom az övükét, Poppy pozitív életszemléletét még így betegen is... Csak kívánni tudom, hogy legyen részünk hasonló erejű szerelemben, hogy megtaláljuk azt, akivel egy egészet alkothatunk.

Néha jó ennyire cuki szerelmes történetet olvasni. Ha falod a romantikus regényeket, ezt is szeretni fogod! 

"Az én cseresznyevirágom.
Páratlan, rövid életű szépség. Olyan rendkívüli szépség, hogy nem tarthat sokáig. Azért pompázik, hogy szebbé tegye az életünket, hogy felismerjük a csodát...aztán ellebeg a széllel. Soha nem feledjük. Mert arra emlékeztet minket, hogy élnünk kell.Hogy az élet törékeny, ám törékenységében mégis erő van. Szeretet. Szándék.
Arra emlékeztet minket, hogy az élet rövid, hogy lélegzetvételein meg vannak számlálva, és bármennyire küzdünk, sorunk meg van írva.Arra emlékezetet minket, hogy egyetlen másodpercet se vesztegessünk el. Éljünk teljes, jó életet, szeressünk még jobban. Legyenek álmaink, igyekezzünk megvalósítani őket, keressük a kalandot... és ragadjuk meg a pillanatot."